A titkos szeretőjükhöz írtak kevésbé titkos üzeneteket

Száztizenöt szerelmes levélről és történetről szóló, Életemnél is jobban című kötetét mutatta be Nyáry Krisztián író a Művészetek Házában csütörtökön. Beszélgetőtársa Hevesi Judit író volt, a sorozat második darabjának szerkesztője.

Nyáry Krisztián a bemutató előtt olyan kérdésekre válaszolt, mint hogy számoltak-e a szerzők az intim hangvételű levelek nyilvánosságra hozatalával, az igazságot írták-e le bennük, illetve etikus-e ország-világ elé tárni azokat. Hevesi Judit arról osztotta meg meglátásait, hogy másképp közelítették-e meg a szerelmet a régebbi korszakokban, a magánleveleket mennyire fűti át az erotika és van-e különbség férfi és nő szerelmes levele között.

Ha nem is szándékosan egy nagyközönségnek írták a szerelmes leveleket, jelentős részük valószínűleg abban a tudatban született, hogy ezek a dokumentumok adott esetben előkerülnek, állapította meg Nyáry Krisztián. Az az alkotó, aki saját életművét fontosnak tartotta, arra is számított, hogy az életútja, életrajza is fontos lesz.

Erre a legszebb példa Karinthy Frigyes levele titkos szeretőjéhez. Nyilvánvalóan nem szerette volna, ha felesége elolvassa, mégis az van a levélben, hogy lehet, hogy egyszer érettségi tétel lesz.

Móricz Zsigmond élete végén úgy rendelkezett az irodalmi szövegekről, amelyeket nem tartott elég jónak, hogy meg kell őket semmisíteni. De naplójáról nem mondta ezt, ráadásul úgy lett megírva, hogy már másnap mehetett volna a nyomdába. Tehát tisztában volt vele, hogy egyszer napvilágot fog látni.

Móricz lányai el is árulták, hogy a nyilvánosságnak is szólt az író minden levele. És annak eredményeképpen, hogy irodalmi igényességgel írta meg őket, egy-egy levele kicsit olyan, mintha egy színpadi monológot olvasnánk – gyakran az is lesz belőle: beteszi mondjuk színművei szereplőinek vagy regényszereplők szájába azt a levelet, amelyet ő küldött vagy ő kapott.

Vagy ott van Gárdonyi Géza titkosírással jegyzett naplója; katonai titkosírás-szakértőknek kellett megfejteni. Az író nem akarta, hogy környezete belelapozzon, ennek ellenére az szerepel a második oldalon, hogy kedves olvasó, ha megfejtetted, akkor így és így olvasd.

Persze a szerző várakozását nem lehet minden levél esetében pontosan ismerni. Nyáry Krisztián azonban hozzátette: egyik általa közölt levelet sem valami titkos padlásfülkéből kerítette, hanem valaki már publikálta ezeket. Vagy maga a szerző, vagy családtagja, jogörököse döntött így.

Szabó Lőrinc 1957-es halála után nem sokkal megjelent A huszonhatodik év című szonettciklusa, amelynek kapcsán a család arra jutott, ránk is tartozik az a mögöttes információ, hogy ezt nem feleségéhez, hanem öngyilkossá lett szeretőjéhez írta. Ez kétségkívül kemény döntés volt annak a családnak, ahol ott volt az özvegy és a gyerekek. Ám lényegesnek érezték a tényfeltárást, mert úgy látták, hogy e tudás hozzátartozik ezekhez a versekhez; enélkül valami másra gondolnánk. Ha ennek tudatában olvassuk a költeményeket, teljesen mást jelentenek.

A szerelmes levél egyszerre a legőszintébb műfaj – mert legbelsőbb érzéseinkről írunk –, másrészt a legőszintétlenebb, hiszen mindenki a jobbik arcát kívánja mutatni, senki nem a rossz tulajdonságait meg a káros szenvedélyeit igyekszik ecsetelni. Ugyanakkor számottevő mozaikdarabok, amelyekből mégiscsak kirajzolódik valami. A leíró bölcsészettudományban ezek nagyon jelentős dokumentumok. Minél több ilyen mozaikdarabot ismerünk meg, annál többet tudunk meg arról az emberről, illetve a korról, amelyben élt. A levél ráadásul nemcsak arról szól, aki írta, hanem arról is, akinek címezte. Mindig benne van a másik fél is.

Nyáry Krisztián olyan anyagokat közöl, amelyek sorsáról már döntött az, akinek ehhez joga volt. Ez mindig nehéz elhatározás. Felidézte, hogy egészen fiatal korában az volt a botrány, hogy ki lehet-e adni József Attila Szabad-ötletek jegyzéke című művét, amely nem is igazán mű, hanem egy orvosi kezelés mellékterméke. Igen érzékeny dolog egy pszichiátriai kezelés. Ezzel dacolva úgy határoztak, hogy bizonyos szinten közügy is, mert ezen keresztül másként látjuk József Attilát. És színpadi előadás lett belőle; ma már megjelenik a József Attila összes művében.

Nemes Nagy Ágnes úgy ítélte meg, hogy életművébe nem férnek bele fiatal korában írt szerelmes versei meg szerelmi tárgyú esszéi. Nem nőként meg érzelmes lányként óhajtott a közönség elé állni, nem költőnőként, hanem teljes jogú költőként. De ezt végül is nem tartották tiszteletben örökösei, kiadják szerelmes alkotásait is. Ami Nyáry Krisztián szerint jó választás volt. Gyakran kerül szembe a személyes érdek meg a művészeti vagy tudományos megismerés érdeke.

Eltérő vérmérsékletűek voltak az egyes alkotók

– Azt látom, hogy a szerelemnek sokféle arca van, de a tartalma tulajdonképpen nemigen változik – mondta Hevesi Judit író.

– Az érzelmek, azok kifejezésmódjai talán állandóak. Régebben nyilván szigorúbban meg volt határozva, hogy miről lehet beszélni és miről nem, de ha ember és ember szintjén nézzük meg, látjuk, hogy a tabutémák is ugyanúgy megjelentek. Például a szexualitás. Hogy az erotika mennyire jellemző a levelekre, attól is függ, hogy az ismerkedés melyik szakaszáról van szó, de ez is változó, és egyénfüggő. Nemi jellegű különbség van is és nincs is. A szerelem univerzális dolog, és egy nő éppúgy lehet maszkulin, mint ahogy egy férfi feminin. Jászai Mari levelezése párba állítható Krúdy Gyuláéval. Az egyik végigpasizta, a másik végigcsajozta egész életét, és pont olyan szemtelenül ír Jászai a férfiaknak, ahogyan Krúdy a nőknek – tette hozzá Hevesi Judit.

(Eredeti cikk a Tolna megyei hírportálon)