Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld – az Olvass bele! blog könyvismertetése

Az iskolában a történelmet általánosságban tanul­juk. Megismerjük a leglényegesebb törté­né­seket, a nemzeti történelem legfontosabb szereplőit, az események idő­pontjait. A tanterv szorítása azonban nem engedi meg, hogy a történelem szereplőinek gondolatait, vívódásait, kon­fliktusait is megismerjük. Ezért tartom rend­kívül értékes munkának Nyáry Krisztián kötetét, amely magán­levelek fantasztikus gyűjte­ményéből hozza emberi, szemé­lyes közelségbe az 1848-49-es forradalom és szabad­ság­harc történetét. Tegyük hozzá, a könyv anyaga egyéb, cél­zott kutatásainak „mel­lék­terméke volt, és a sok-sok magán­természetű anyag kiabált, hogy rendezze össze őket is könyvvé. Megtette.

A szerzőnek még arra is volt gondja, hogy a vaskos forrás- és irodalomjegyzék alapján minden levél előtt megismertesse az olvasót a levél írójának személyiségével, a levél tárgyát képező események hátterével is. A levelek írói között szerepelnek – sokak között – költészetünk és irodalmunk halhatatlanjai: Arany, Petőfi, Jókai, Vörösmarty, a vezető politikusok: Kossuth, BatthyánySzéchenyi, a szabadságharc tábornokai: Görgei (1848-tól elhagyta nevéből az y-t), Bem, Damjanich, Klapka és ismeretlen – legalább is nem közismert – egyszerű emberek is, akiknek gondolatai, leveleikben megnyilvánuló érzelmei emberközelbe hozzák a korszak hazai történelmét, a dicsőséget és a tragikus véget.

Az alábbiakban, amennyire ismertetésünk terjedelme engedi, szemelgetünk a levelekből.

Széchenyi rettegett Kossuth radikalizmusától, leginkább magától a forradalomtól. Titkárának írta 1848. március 2-án: „Tegnap, hahaha! Kossuth keresztülvitte egy követi konferenciában, hogy ma azt fogja indítványozni, miszerint felelős magyar minisztériumot adjon nekünk a fejedelem…. Mi történjék a kancelláriával, tárnokkal, kamarással, a nádorral… azt tudja az ég, mi lesz a megyékből etc. etc. ezt mi nem foghatjuk meg.” Széchenyi gyakran változtatta politikai nézeteit. Részt vett a bécsi forradalom köszöntésére induló magyar küldöttségben, fején tolldíszes kalappal. A küldöttséget Bécsben egy bizonyos Alexander Bach nevű ügyvéd fogadta lelkes beszéddel, aki később a róla elnevezett elnyomó, adminisztrátori korszak vezetője lett.

Az alábbi, 1848 április 17-én kelt levél írójáról semmit sem tudunk, csak a vezetékneve maradt fenn: Bodits. A levelet Csány Lászlónak írta, aki a forradalom kitörése után kormánybiztos, majd miniszter lett. „ Nálunk a nemzeti őrsereg kezd alakulni… A zsidókat nem akarják bevenni, holott örömest fellépnének ők is; enmagam vénember létemre nemzeti őr tag vagyok, csak hogy példát lássanak…

Szinte rímel az előbbi levélre Lőw Lipót pápai főrabbi egy hónappal később kelt levele ugyanahhoz a címzetthez: „…elérkezettnek vélem az időt, hogy egyrészrül a státus a zsidóság erőit igénybe vegye, s hogy másrészrül a zsidóság nevezetes áldozatok által letegye a jövő polgárosodásának talpkövét.” A főrabbi – Csány és a vármegye liberális vezetőinek felkérésére – Veszprémben az összes felekezet jelenlétében hirdette ki Magyarország függetlenségét. Ez volt az ország történetének első ökomenikus szertartása, amiért később a rabbi a pesti Újépületben raboskodott.

A választási csalásoknak nagy múltja van hazánkban. Petőfi és Arany is megbuktak a követválasztáson. Arany például a dörzsölt bihari főispán által manipulált választást bukta el, amiről így ír Petőfinek (1848. június 27.): „…Szegény nép! Azt hitte, hogy szabad, és lehet neki, akit szeret, akiben bizodalma van, elválasztani.”

Rendkívül érdekesek a politikától független, a magánéletről szóló levelek. Petőfit mértéktelenül felháborította legjobb barátjának, Jókai Mórnak a házassága a 12 évvel idősebb Laborfalvi Rózával. Jókai azonban nem tűrt beleszólást a nászba sem családjától, sem barátjától, Petőfitől, aki így írt Jókai édesanyjának 1848. szeptember 6-án: „… a régi barátság tökéletesen kettészakadt köztünk és örök időkre. Móric oly nemtelenül, oly gyalázatosan viselte magát irányomban, hogy rá sem nézhetek többé soha.

Kossuth soha nem szívelte Görgeit, noha Bem mellett a szabadságharc legnagyobb katonai stratégája volt. Így írt neki december 27-én: „El akarja ön Győrt hagyni ütközet nélkül… hogy fütyörészve sétálhasson… az ellenség Pestre… Mi célja, mi indoka van? Feladjuk-e kardvágás nélkül az országot, vagy mi történik?… Önnek kezében van az ország sorsa…” Később, már az emigrációból írott híressé vál „vidini” levelében főként a világosi fegyverletétel miatt nyíltan – és igazságtalanul – árulónak bélyegezte Görgeit. Ez a levél és az általa kiváltott (részleges) közvélekedés Görgei egész hosszú életét beárnyékolta.

Az ismertetés terjedelme miatt (amit már így is túlléptem) már csak két idézetet engedek meg magamnak. A forradalom és szabadságharc utáni megtorlást Haynau hajtotta végre szinte patologikus kegyetlenséggel. Az aradi 13 mártíron kívül százakat alázott meg és végeztetett ki. Haynau írja 1849. augusztus 18-án kelt, Radetzky tábornagynak címzett levelében: „Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.”

És végül a mártír Batthyány Lajos miniszterelnök feleségéhez írott 1849. október 5-én kelt búcsúleveléből: „Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám. A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat, az én halálomnak a gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak.

Mindazoknak ajánlom teljes szívvel Nyáry Krisztián könyvét, akiket nem csak a szikár történelmi események, hanem a mögöttes, vívódó, kommentáló, lélekből és személyiségből fakadó emberi gondolatok, érzelmek is érdekelnek.

 

(Az eredeti cikk itt olvasható.)