Nyáry Krisztián: A politikai türelmetlenség. A klímaváltozással való széleskörű szembenézés szerintem hasznos dolog, és jó, hogy ennek köszönhetően a legfiatalabb generáció úgy érzi, hallatnia kell a szavát közügyekben is. Korábban főként azért aggódtak sokan, mert úgy tűnt, hogy a fiatalokat egyáltalán nem érdekli a közélet. Bár a klíma védelmében megszólaló fiatalok szeretnek magukra a politikán kívüliekként tekinteni, amit tesznek, az valójában maga a politika, a vezetőik – Greta Thunberget is ideértve – pedig politikusok. A politikában pedig nemcsak megoldandó ügyekre, közös célokra van szükség, hanem ellenfelekre, olykor ellenségekre is, akik megszemélyesítik mindazt, amit le kell győzni. Ezt testesíti meg sokak számára az én generációm és a nálam idősebbek.

WMN: Számodra mi a „boomer-zoomer” jelenség lényege?

Ny. K.: Ahogy a fiatal klímamozgalmároktól és olykor a saját lányomtól is hallom, a konfliktus abban állna, hogy az én generációm felelőtlenül felélte vagy feléli a Föld erőforrásait, és rájuk hagyjuk az ebből fakadó rossz dolgokat. Miközben szerintem is globális megoldásokat kell találni a klíma ügyében, nem vagyok híve annak, hogy generációs alapon nevezzünk meg felelősöket. (Én például szeretem a marhahúst, sokat ülök egyedül autóban, ami nem jó szokás, de nem rendelek házhoz óriási konténerhajókkal szállított olcsó kínai kütyüket, mint a gyerekeim, és miattam nem kellett volna légkondi sem.)

WMN: Te mit tartasz a Z generáció legjellemzőbb, az előzőekhez képest új vonásának, tulajdonságának?

Ny. K.: A közéleti aktivitást, aminek örülök. Jó, hogy szeretik globálisan szemlélni a problémákat, – máshogy nem is érdemes. Ha a saját fiatalkoromra gondolok, akkor talán tájékozottabbak is, mint mi voltunk. Van bennük egészséges szkepszis, nem fogadják el magától értetődőnek a kapott információkat. Másrészt viszont több infantilis fiatallal találkozom, mint harminc éve. Olyanokra értem, akik mindent azonnal akarnak, a kudarcokért pedig minden felelősséget elhárítanak magukról. De ez sem mindenkire igaz, ahogy az én generációm sem csak elkényelmesedett fogyasztókból áll.

Nyáry Krisztián lányával, Nyáry Lucával – Forrás: Szalmás Kriszta

WMN:Szerinted a jelenleg vezető pozícióban lévő „baby boomerek” és X generációsok társadalma mekkora nehezéket hagyományoz(ott) a legfrissebb generációkra?

Ny. K.: Túl egyszerűnek tartom az emberiség generációs alapú felosztását, de azért nézzük azt az örökséget!

Az én generációm – hívjuk így a korombéli tudósokat, politikai és gazdasági szereplőket – az elmúlt tíz évben felére csökkentette a világon az extrém szegénységben élők számát, harmadával a csecsemőhalandóságot, tíz százalék alá szorította az írástudatlanságot, és radikálisan csökkentette az éhezők számát.

Soha a világtörténelemben nem volt ilyen magas a születéskor várható élettartam, az iskolához és jó egészségügyi ellátáshoz hozzáférők aránya, és – bármilyen furcsa – ez volt minden idők legbékésebb évtizede. Soha ilyen kevesen nem haltak meg háborúban vagy fegyveres konfliktusban, és nem volt ilyen kevés a gyilkosságok száma sem. A mérleg másik oldala, hogy ennek köszönhetően a harmadik világban is egyre többen akarnak hozzánk hasonló életet élni: jobb élelmiszert, ruhákat, mobiltelefont venni, utazni, fűtött vagy légkondis lakásban élni. Ez okozza főként a migrációs válságot és a környezetkárosítás nagy részét is: túl sokan vagyunk, akiknek nem egy tál rizs a legnagyobb reális célja. Ennek igazságos megoldása csakugyan nehéz örökség, és valóban jórészt az utánunk jövőkre marad. De csak akkor fogják tudni megoldani, ha látják a probléma összetettségét.

WMN: Van-e esélye a „békeszerződésnek” a közeljövőben, azaz: mi kellene ahhoz, hogy a most élő hat generáció tényleg értse egymást?

Ny. K.: Tolerancia, empátia, türelem. Sosem kellett más.